ÁrnyHarcos

A Góbi-sivatag mindössze 3 százalékát képezik homoksivatagok. A többi területet homokdűnék, kanyonok, sós vizű tavak határozzák meg. Mintegy 1.295.000 km2 területről beszélünk. Mérges kígyók, skorpiók és nomádok élnek egymás mellett, de a sivatagi homok egy eddig ismeretlen élőlénynek is otthont ad. 

Két óriáskígyó vetekszik a legnagyobb kígyó címéért, a kockás piton (Python reticulatus) és a zöld anakonda (Eunectes murinus). A tudomány döntetlent hirdetett, hiszen az eddigi hitelesített adatok alapján a leghosszabb az ázsiai pitonfaj, a legnagyobb tömegű pedig a nem sokkal rövidebb anakonda.

Wendigo (a szó írásmódja bizonytalan, úgy is ismert, hogy Windigo, Weendigo, Windago, Windiga, Witiko, ween dagoh stb.), egy rosszindulatú, kannibál szellem az algonkin indiánok mitológiájából, ami képes megszállni az embereket.

Egy lény a bennszülött amerikaiak mitológiájából, ami az északkeleti Egyesült Államok és délkeleti Kanada környékén élt. A lény, a kannibalizmusból született és az éhsége kielégíthetetlen. Rengeteg történet kering a rejtélyes 13 mérföldnyi erdő körül, New Hampshireben. Vannak történetek vadász társak éhezéséről, ami kannibalizmushoz vezetett. Nem tudni mi történhetett odakint. Ezt a történetet a nagyapám mesélte, aki ismerte egyikőjüket.

Ha nem akarod tudni az igazságot, most fordulj vissza. Ha mégis tovább olvasod ezt a szomorú történetet, nem mondhatod később, hogy én nem szóltam.

Nos, a cím meglehetősen furcsa, tudom, amolyan semmitmondó, de mindenki meg fogja érteni, ha végighallgatja ezt a históriát. Ez a horrorisztikus történet Japánból származik.

Gyermekrajzok mesélik el a rémisztő sztorit, ami sok anyukát aggodalommal töltött el. A pszichológusok szerint teljesen normális, ha a gyerekeknek egy bizonyos korban képzeletbeli barátjuk van, ám a paranormális jelenségekben hívők úgy vélik, hogy a képzeletbeli barát valójában szellem, amit a gyerekek még képesek érzékelni, majd 3 éves koruk után elvesztik ezt a képességüket.

Az unokatestvérem és én San Antonioba utaztunk és útközben hírét hallottuk egy elátkozott vasúti átkelőnek. 

Bárcsak otthon maradt volna, távol ettől a kegyetlen világtól, amiben élünk. Kedves olvasó, a gyerekek nem csámboroghatnak el egyedül ebben a világban, de nem tarthatjuk őket örökké otthon. 

Carrie szerette a vasárnapokat. A szülei mindig ekkor mentek el ügyeket intézni, egyedül hagyva őt, így fel tudta hívni a barátját, Josh-t.

Ez egy eléggé ismert japán történet. Egy vers, az a címe, hogy „Tomino Pokla”. Azt mondják, hogy csak magadban szabad elolvasnod, sohasem olvashatod fel hangosan. Ha mégis fel szeretnéd olvasni, vállalnod kell a felelősséget a tetteidért. 

Aludni próbálsz, de egy zavaró hang ébren tart. Mintha valami a falon kaparászna. És morogna. Megpróbálod magad megnyugtatni, hogy ez csak a szél hangja a fákon, de a hang csak erősödik. És erősödik.

Berlin a II. világháború után elszegényedett. Éhezés és betegség pusztított a lakosság körében.

Néhány évvel ezelőtt, egy anya és egy apa úgy döntött, hogy kicsit kiruccannak, szóval az éjszakát a városban töltik. Elhívták a legmegbízhatóbb bébiszitterjüket. Amikor a bébiszitter megérkezett, a két gyermek már az ágyban aludt. A bébiszitternek csak meg kellett győződnie arról, hogy a gyerekek jól vannak-e.

Régen a kisgyerekeket a kedvenc játékaikkal temették el. Bármi lehetett – egy fából készült kishajó, egy kisebb baseball ütő, egy régi baba, bármi, amit a gyermek szeretett.