ÁrnyHarcos

Nos, a cím meglehetősen furcsa, tudom, amolyan semmitmondó, de mindenki meg fogja érteni, ha végighallgatja ezt a históriát. Ez a horrorisztikus történet Japánból származik.

Az unokatestvérem és én San Antonioba utaztunk és útközben hírét hallottuk egy elátkozott vasúti átkelőnek. 

Bárcsak otthon maradt volna, távol ettől a kegyetlen világtól, amiben élünk. Kedves olvasó, a gyerekek nem csámboroghatnak el egyedül ebben a világban, de nem tarthatjuk őket örökké otthon. 

Aludni próbálsz, de egy zavaró hang ébren tart. Mintha valami a falon kaparászna. És morogna. Megpróbálod magad megnyugtatni, hogy ez csak a szél hangja a fákon, de a hang csak erősödik. És erősödik.

Berlin a II. világháború után elszegényedett. Éhezés és betegség pusztított a lakosság körében.

Néhány évvel ezelőtt, egy anya és egy apa úgy döntött, hogy kicsit kiruccannak, szóval az éjszakát a városban töltik. Elhívták a legmegbízhatóbb bébiszitterjüket. Amikor a bébiszitter megérkezett, a két gyermek már az ágyban aludt. A bébiszitternek csak meg kellett győződnie arról, hogy a gyerekek jól vannak-e.

Régen a kisgyerekeket a kedvenc játékaikkal temették el. Bármi lehetett – egy fából készült kishajó, egy kisebb baseball ütő, egy régi baba, bármi, amit a gyermek szeretett.

A húgom nagyjából 15 éves volt, amikor anyánkkal Dél-Afrika északnyugati részére költöztek. Azon a területen sok a tövises fa, a fű magas és sárga, kevés a szomszéd és mindig csend van. Egy régi tanyaházban éltek egy domb tetején. Dél-Afrikában a dombot ’koppi’-nak hívják. Olyan volt, mint egy sziget egy tengeren, aminek sárgák a hullámai… és néha nagyon magányos és csendes tudott ott lenni az élet. Ha például segítségért kiáltanál, senki sem lenne elég közel ahhoz, hogy halljon téged.

Részlet egy helyi újságból: Az ismeretlen gyilkos még mindig szabadlábon Egy hét telt el a megmagyarázhatatlan gyilkosságok óta, de az ámokfutó még mindig szabadon van. Még mindig nem találtak elég bizonyítékot, de egy fiatal fiú azt állítja, hogy túlélte a gyilkos támadását és most elmondja, mi is történt: "- Rosszat álmodtam ezért felébredtem az éjszaka közepén. - mondja. - Feltűnt, hogy nyitva van az ablak, pedig emlékeztem rá, hogy lefekvés előtt becsuktam. Felkeltem és bezártam, azután csak visszafeküdtem és megpróbáltam újra elaludni. Az a furcsa érzésem volt, mintha valaki figyelne. Felnéztem és majdnem kiugrottam az ágyból. Egy kis fény átjutott a függönyön és megvilágította a szemeit. Nem normális szemek voltak, egészen sötétek és baljósak, szinte feketék. Halálra rémültem tőle. Ekkor láttam meg a száját. Borzalmas volt, felállt tőle a hátamon a szőr. Az az alak csak állt ott és nézett. Azt hittem örökre ott akar maradni, de akkor mondott valamit. Egyszerű monda...

Volt egyszer egy fiatal lány, akit egyedül hagytak a szülei otthon. A gyerek bebújt az ágyába, de nem tudott elaludni, mert folyamatosan azt hallotta, hogy a fürdőszobában csepeg valami.

Modern korunk egyik legrémisztőbb szörnyetege a Figyelő 2003 nyarán keltette fel a média figyelmét a humanoid-szerű, halványszürkés bőrű lény, ami álmában figyeli az áldozatát, majd megöli, ha felébred. Téves az a feltételezés, hogy a fejlett világunkban nincs helye természetfeletti legendáknak, mert hiába az egyre okosabb találmányok, egyre fejlettebb orvostudomány, rejtélyes mítoszok még napjainkban is léteznek.

Viharos éjszaka volt, amelyen egy férfi vezetett az otthona felé, amikor észrevett egy fiatal lányt az utcán. A lány vörös sálba burkolta magát az eső ellen. A sofőr lehúzódott az út szélére, hogy felajánlja a lánynak, hogy elviszi. Az idegen beült az autóba.

Egy fiatal lány ül a metrón, könyvet olvas, amikor észreveszi, hogy a vele szemben ülő lány meredten bámulja, sőt, a lányt körbefogó két férfi is őt nézi.

Az 1970-től, a Perron család otthonában, az Old Arnold birtokon lezajlott paranormális jelenségsorozat egyik különösen kegyetlen központi alakja a Carolynt célba vevő és terrorizáló démon nem volt más, mint a hírhedt Batsheba Sherman szelleme. Alakja ismert a Démonok között (Conjuring) című filmből és Andrea Perron House of Darkness House of Light trilógiájából is.                                               Batsheba Sherman

A legrosszabb mind közül magát Mrs Perront vette célba. Batsheba Sherman az 1800-as években élő, gyakorló sátánista és boszorkány volt, aki a csűr mögötti fára húzta fel magát. Perronék nem voltak hívők, Batsheba pedig ezért, a hit gyengesége miatt tudta őket borzasztó keményen és erőszakosan terrorizálni. Lorain Warren szerint a hitünk a legfőbb védelmezőnk, a család viszont ennek igencsak a híjján állt, ami nagyon veszélyes. Batsheba egy undorítóan visszataszító lény volt. Úgy kell elképzelni, mint valami elszáradt, pókháló lepte méhkastestű valamit, aminek a törött nyakán lévő ráncos, hamuszürke fejéből féregféleségek bujkálnak ki, miközben összevissza mozog. Batsheba  Sherman

A felvágott szájú nő ( "kuchisake-onna") egy japán nő. Férje szamuráj volt, aki megcsonkította, mert félt, hogy amíg ő távol van, nem mindennapi szépségű felesége félrelép.  Gonosz lélekként jár vissza.