ÁrnyHarcos

Hadd kezdjem azzal, hogy Peter Terry heroinfüggő volt. Barátok voltunk a kollégiumban, és ez a barátság akkor is folytatódott, amikor én lediplomáztam. Ki kell hangsúlyoznom az "én"-t. Felhagyta az egyetemet két év után. Ezután kiköltöztem a kollégiumból egy kis lakásba és már nem láttam annyit Petert. Mindig beszélgettünk interneten. Volt egy időszak, amikor öt hétig nem volt online. Nem aggódtam. Hírhedt fickó volt és drogfüggő, szóval azt feltételeztem, hogy csak befejezte a feltűnősködést. Aztán egyik este láttam, hogy online van. Mielőtt kezdeményezhettem volna a beszélgetést, küldött nekem egy üzenetet. "David, ember, beszélnünk kell."

Óvatosan lépkedett Ron annak az elmegyógyintézetnek a padlóján, amely már évtizedek óta üresen állt. Nem sokan mertek a bezárás óta belépni a kapuján, hiszen az idősebb helyiek elbeszélése szerint “valami nagyon nincs rendben ott”.

Ha nem akarod tudni az igazságot, most fordulj vissza. Ha mégis tovább olvasod ezt a szomorú történetet, nem mondhatod később, hogy én nem szóltam.

Gyermekrajzok mesélik el a rémisztő sztorit, ami sok anyukát aggodalommal töltött el. A pszichológusok szerint teljesen normális, ha a gyerekeknek egy bizonyos korban képzeletbeli barátjuk van, ám a paranormális jelenségekben hívők úgy vélik, hogy a képzeletbeli barát valójában szellem, amit a gyerekek még képesek érzékelni, majd 3 éves koruk után elvesztik ezt a képességüket.

Ez egy eléggé ismert japán történet. Egy vers, az a címe, hogy „Tomino Pokla”. Azt mondják, hogy csak magadban szabad elolvasnod, sohasem olvashatod fel hangosan. Ha mégis fel szeretnéd olvasni, vállalnod kell a felelősséget a tetteidért. 

Részlet egy helyi újságból: Az ismeretlen gyilkos még mindig szabadlábon Egy hét telt el a megmagyarázhatatlan gyilkosságok óta, de az ámokfutó még mindig szabadon van. Még mindig nem találtak elég bizonyítékot, de egy fiatal fiú azt állítja, hogy túlélte a gyilkos támadását és most elmondja, mi is történt: "- Rosszat álmodtam ezért felébredtem az éjszaka közepén. - mondja. - Feltűnt, hogy nyitva van az ablak, pedig emlékeztem rá, hogy lefekvés előtt becsuktam. Felkeltem és bezártam, azután csak visszafeküdtem és megpróbáltam újra elaludni. Az a furcsa érzésem volt, mintha valaki figyelne. Felnéztem és majdnem kiugrottam az ágyból. Egy kis fény átjutott a függönyön és megvilágította a szemeit. Nem normális szemek voltak, egészen sötétek és baljósak, szinte feketék. Halálra rémültem tőle. Ekkor láttam meg a száját. Borzalmas volt, felállt tőle a hátamon a szőr. Az az alak csak állt ott és nézett. Azt hittem örökre ott akar maradni, de akkor mondott valamit. Egyszerű monda...

Volt egyszer egy fiatal lány, akit egyedül hagytak a szülei otthon. A gyerek bebújt az ágyába, de nem tudott elaludni, mert folyamatosan azt hallotta, hogy a fürdőszobában csepeg valami.

Modern korunk egyik legrémisztőbb szörnyetege a Figyelő 2003 nyarán keltette fel a média figyelmét a humanoid-szerű, halványszürkés bőrű lény, ami álmában figyeli az áldozatát, majd megöli, ha felébred. Téves az a feltételezés, hogy a fejlett világunkban nincs helye természetfeletti legendáknak, mert hiába az egyre okosabb találmányok, egyre fejlettebb orvostudomány, rejtélyes mítoszok még napjainkban is léteznek.

Megérdemelt pihenésére készült egy amerikai férfi, melyet egy külvárosi hotelben akart eltölteni. Becsekkoláskor megkapta a kulcsokat majd a recepciós az emeletre kísérte, hogy megmutassa, merre található a szobája. A folyosón sétálva egy szám nélküli ajtó előtt haladtak el, melyet a férfi nem tudott szó nélkül hagyni, de a recepciós csak annyit mondott, hogy senkinek sem szabad a szobában tartózkodnia, de még csak belesnie sem.

Egy fiatal lány ül a metrón, könyvet olvas, amikor észreveszi, hogy a vele szemben ülő lány meredten bámulja, sőt, a lányt körbefogó két férfi is őt nézi.

Az 1970-től, a Perron család otthonában, az Old Arnold birtokon lezajlott paranormális jelenségsorozat egyik különösen kegyetlen központi alakja a Carolynt célba vevő és terrorizáló démon nem volt más, mint a hírhedt Batsheba Sherman szelleme. Alakja ismert a Démonok között (Conjuring) című filmből és Andrea Perron House of Darkness House of Light trilógiájából is.                                               Batsheba Sherman

A legrosszabb mind közül magát Mrs Perront vette célba. Batsheba Sherman az 1800-as években élő, gyakorló sátánista és boszorkány volt, aki a csűr mögötti fára húzta fel magát. Perronék nem voltak hívők, Batsheba pedig ezért, a hit gyengesége miatt tudta őket borzasztó keményen és erőszakosan terrorizálni. Lorain Warren szerint a hitünk a legfőbb védelmezőnk, a család viszont ennek igencsak a híjján állt, ami nagyon veszélyes. Batsheba egy undorítóan visszataszító lény volt. Úgy kell elképzelni, mint valami elszáradt, pókháló lepte méhkastestű valamit, aminek a törött nyakán lévő ráncos, hamuszürke fejéből féregféleségek bujkálnak ki, miközben összevissza mozog. Batsheba  Sherman

"A Démonok között /The conjuring/ igaz történet, a mi saját történetünk alapján készült. Mindamellett nem a House of Darness House of the Light című könyvtrilógiámat vette alapul. Helyette inkább Ed és Lorainne Warren ügyiratait használták. A jogok így kerültek a készítőkhöz, és ugyan van néhány eltérés benne, attól még teljesíti amit ígér, - hiszik vagy sem: igaz történet alapján készült. "  - idézet Andrea Perron horrormovies.ca-nak címzett leveléből, 2013. Júniusából.