ÁrnyHarcos

Nos, a cím meglehetősen furcsa, tudom, amolyan semmitmondó, de mindenki meg fogja érteni, ha végighallgatja ezt a históriát. Ez a horrorisztikus történet Japánból származik.

Az unokatestvérem és én San Antonioba utaztunk és útközben hírét hallottuk egy elátkozott vasúti átkelőnek. 

Régen a kisgyerekeket a kedvenc játékaikkal temették el. Bármi lehetett – egy fából készült kishajó, egy kisebb baseball ütő, egy régi baba, bármi, amit a gyermek szeretett.

A húgom nagyjából 15 éves volt, amikor anyánkkal Dél-Afrika északnyugati részére költöztek. Azon a területen sok a tövises fa, a fű magas és sárga, kevés a szomszéd és mindig csend van. Egy régi tanyaházban éltek egy domb tetején. Dél-Afrikában a dombot ’koppi’-nak hívják. Olyan volt, mint egy sziget egy tengeren, aminek sárgák a hullámai… és néha nagyon magányos és csendes tudott ott lenni az élet. Ha például segítségért kiáltanál, senki sem lenne elég közel ahhoz, hogy halljon téged.

Volt egyszer egy fiatal lány, akit egyedül hagytak a szülei otthon. A gyerek bebújt az ágyába, de nem tudott elaludni, mert folyamatosan azt hallotta, hogy a fürdőszobában csepeg valami.

Viharos éjszaka volt, amelyen egy férfi vezetett az otthona felé, amikor észrevett egy fiatal lányt az utcán. A lány vörös sálba burkolta magát az eső ellen. A sofőr lehúzódott az út szélére, hogy felajánlja a lánynak, hogy elviszi. Az idegen beült az autóba.