Gévaudan-i bestia

Első észlelés: Franciaország, Gévaudan 1764

A franciaországi Gévaudan területe Lozére megyében található. Körülbelül 6 éven keresztül terrorizálta az itt élő embereket egy ismeretlen lény az 1764 és 1770 közötti időszakban. Az ügyről számos korabeli irat tudósít és különböző fametszeteken, rajzokon is megörökítették az állatot.

Az ügy nagyon komoly volt, mert számos ember halt meg az állat miatt, és a francia kormány pénzt, embert nem kímélve próbálta elkapni a lényt. A jutalom hírére sok vadász a nyomába eredt az egyszerű emberektől egészen a királyi vadászokig.
Az egyes forrásokban megemlített áldozatok száma eltérő, az egyik szerint a 210 támadásból 113 végződött az áldozat halálával, 49 sérüléssel, 98 embert pedig részben elfogyasztott. Másik forrás arról számol be, hogy 60-100 ember esett áldozatul végzetesen, míg több, mint 30-an megsérültek.

A következő leírást kapjuk róla a beszámolókban:

" Olyan, mint egy farkas, de a teste akkora, mint egy lóé, vagy tehéné. Kutyaszerű feje volt, kicsi hegyes fülekkel és a szájában óriási fogak sorakoztak. A mellkasát szélesnek mondják el és igen izmosnak. Talpáról megoszlanak a vélemények, egyesek patának nézik, mások karmoknak. Ami nagyon érdekes, hogy szőrét piroshoz hasonló színűnek gondolták, de a háta fekete csíkos, szaga pedig igen kellemetlen."

Az első feljegyzett támadás 1764-ben történt egy nővel, aki szarvasmarháit terelgette a terület Mercoire nevű erdejében. Ekkor azt látta, hogy egy óriási farkas-szerű állat rohan felé, hogy leterítse. Azonban annyi bika volt a nő körül, hogy nem jutott közel hozzá az állat, így megmenekült.

Az első halálos áldozat szintén egy nő volt, név szerint Emmet Marden, Les Hobacs nevű falu közelében.

Az ezt követő hónapokban szaporodtak a támadások és a területen élők egyre inkább pánikba estek. Nem merték kivinni az állatokat az erdő közelébe legelni, vagy átutazni az erdőn keresztül egyik faluból/városból a másikba. Mindenki félt az ismeretlen ragadozótól.

A jegyzetek beszámolnak arról, hogy a farkasokkal és a többi ragadozóval ellentétben nem az ember lábának esett neki, hanem egyenesen a torkát támadta és harapta keresztül, vagy a fejét támadta.

Ugyanezen év decemberében már elterjedt a szóbeszéd, hogy az állat nem egyedül van, hanem párban vadásznak. Túl sok volt a bejelentett eset ilyen rövid idő alatt, ráadásul míg egyesek fiatalnak írják le a lényt, addig mások idősebb állatról mesélnek.

1765. január 12-én Jacques Portefaix és hét barátja éppen együtt voltak, mikor megtámadta őket a szörnyeteg, de sikerül elmenekülniük a helyszínről.

A találkozás híre eljutott XV. Lajos fülébe is, aki a Bourbon-ház uralkodója volt. Megbízta Portefaix-et és barátait, hogy fogják el, vagy öljék meg a fenevadat jutalom fejében. Mivel a környék lakosai ekkor már teljes terrorban éltek a vadállat miatt, a francia állam elrendelte a bestia felkutatását és megölését és ezt minden eszközzel támogatta.

Három héttel később két farkasvadász szakértőt  küldött a király a területre, név szerint Jean Charles Marc Antoine Vaumelse d'Enneval-t és fiát, Jean Francios-t. 

Február 17-én érkeztek a területre, méghozzá 8 képzett farkasvadász vérebbel együtt. Az elkövetkező 4 hónapban több eurázsiai farkasfajtát is levadásztak, amire azt hitték, hogy a keresendő vadállat. Azonban a támadások tovább folytatódtak, és a leírás sem illett a fenevadra. 

Júniusban leváltotta őket a király puskahordozója és vadásza, hadnagya, Francois Antonie, aki 22-én érkezett meg Le Malzieu területére. Két évvel később, 1767. szeptember 21-én az úr lőtt egy óriási farkast ami 60 kg súlyú volt 80 cm magas és 1,7 m hosszú. 

Antonie hivatalos közleményt tett: "Kijelenthetjük, hogy a leírások alapján ez a fenevad volt a tettes, ekkora farkast még sohasem láttam."

Az állatot kitömték és Versaillesben úgy fogadták Antoniet mint egy hőst, és pénzt, jutalmat, kitüntetést kapott.

Azonban 1769. december 2-án egy állat súlyosan megsebesített két embert, majd ezek után egy tucat halálesetet jelentettek a La Besseyre-Saint-Mary közösség területéről. Úgy tűnik, hogy Antonie mégsem a keresett állatot lőtte le.

A gyilkos lényt egy helyi vadász Jean Chastel ölte meg végül, egészen pontosan 1770. június 19-én Sogne d'Auvers közelében. Azonban Chastelt igen nagy vita övezte. A családi hagyomány úgy tartotta, hogy a vadászati partikon sokszor a Bibliát olvasta. Egy ilyen alkalommal egyenesen elé lépett a bestia, egy ideig bámulta őt, de nem támadta meg, ami meglehetősen szokatlan viselkedés a fenevad részéről. A kutatók úgy gondolták, hogy ez nem más, mint egyszerű vallási motívum, míg mások szerint az állat nem másé volt, mint magáé Chastelé, mivel egyes pletykát szerint még hiénákat is tartott. Volt olyan beszámoló is, mely szerint a lény közelében feltűnt egy ember alakja is, amit nem támadott meg.Ezt nem tudni biztosan, viszont az bizonyos, hogy Chastel lelőtte az állatot, majd felnyitva megtalálták a gyomrában az emberi maradványokat.

A 18. században számos elmélet látott napvilágot az állattal kapcsolatban:

1. Sosem létezett, valójában csak egy farkasember mítoszról van szó. Egy időben nagy divatja volt az ilyen történeteknek. ( Véleményem szerint ez túlzás, hiszen ott van a sok emberi áldozat és az egyező rajzok, leírások, feljegyzések)
2. 2001-ben egy francia természettudós úgy gondolta, hogy az állat egy nagy méretű masztiff volt, akire a gazdája egy vaddisznó bőrét rakta rá "páncélként", ezért is volt pirosas színe és sokszor ezért fogta fel a golyót. (Elég erőltetett, meseszerű leírásnak tűnik)
3. Hiéna. ( Ezt is kizárhatjuk, hisz a beszámolók szerint az áldozaton 42 fognyom volt, míg a hiénának 34 foga van.)
4. Nagy méretű kutya, vagy kutya-farkas hibrid, ezzel magyarázva a furcsa színék is. (Elképzelhető)
5. Oroszlán. (a 18. század embere nagy valószínűséggel felismert volna egy oroszlánt. Bizonyos ábrázolások hasonlítanak az oroszlánra, a színe viszont nem egyezik, hacsak nem egy ritka színváltozatról van szó)
6. Andrewsarchus (bár hihetetlen, de a leírások erre illenek leginkább)

Ez egy kihalt, patás lábú, ragadozó emlős állat, ami elérhette a 4 m hosszúságot is. A kriptozoológiában több olyan állatról is tudunk, amiket láttak és a leírás egy kihalt emlősre emlékeztet leginkább (pl. Mapinguari).

Az állatra jellemző a nagy és izmos mellkas, a nagy és kutyaszerű fej apró fülekkel is tökéletesen olyan, mint ami az írottakból ránk maradt. Egyes fajtái hátán megtalálható volt a fekete sörényszerű szőrcsík, valamint egyes egyedek teste csíkos mintázatú volt, míg színűk változó, barnás, narancsos is lehetett. 

Ez is jobban ráillik a bestiára, mint a szürkés színű farkas. Az ábrázolásokon hosszú párducszerű farka van, nem pedig kutyaszerű, pontosan olyan farokkal rajzolták le, mint az Andrewsarchus-nak is volt.

A vadállat valódi kiléte valószínűleg örök rejtély marad, hisz annak ellenére, hogy a tetemét kitömték, sajnos nem maradt fenn az utókor számára.

Története azonban hatással volt a kultúránkra, számos film, könyv és megannyi adaptáció készül róla.

Mindezek mellett emlékművel is megemlékeztek létéről.